Alföldi utazás

Már nem egyszer említettem, hogy szeretek utazni és tervben volt egy utazás.
Erre el is mentem, most mesélek.

Október 23-án délután felbuszoztam Budapestre. Nem lakok messze a fővárostól, így ez az utam csak egy kisebb része volt. Mikor leszálltunk ősi ellenségemet pillantottam meg a "távolban".

Hogy én mennyire utálom a Samsungot.
Na mindegy is.
Következő úticélom a Westend volt, ahol legnagyobb "meglepetésemre" Pintér Natália nevét üvöltözték a fővárosi menőgyerekek. A mekiben beszereztem egy Yosziiiit (Nem, áh nem kezdtem el ezt üvöltözni meg ott játszani azzal a műanyag valamivel, áh nem.)
Egy kis idővel később már a Kőbánya-Kispesti vonatállomáson találtam magam, ahol vártam a vonatomat. Másfél óra várakozás után meg is jött, én meg felszálltam és mentem az ismeretlenbe.

Kb. két óra vonatút után odaálltam a vonat ajtajához és leszálláshoz készülődtem, -ajtóval való szenvedés után- le is szálltam.
Az első tevékenységem az úriemberrel való ölelkezés volt. Meg kell mondanom fura volt. 2 éve ismerjük egymás mégis kicsit idegen volt, de ez a napok elteltével hamar feloldódott.
A hegységek után, amiben 15 évet éltem le, fura volt ez az egy hét az Alföldön. Meg fura volt az is, hogy nem hallottam az autók hangját.

Hihetetlenül jól éreztem magam az egy hét alatt, készültek ám képek :D

Hazafelé 31-én a 3:40-es vonattal jöttem. Korán volt, sötét és hideg, a távozás meg nehéz... de vigasztal, hogy lesz ilyen még.

Hazafelé lőttem néhány képet a tájról... igazából Lacusnak, hogy lásson néhány hegyet :D (Meg egy kis várost.)

2015.10.07.

A jelenlegi állások szerint semmi érdekes dolgot nem tudok közölni veletek, ezért inkább megosztom terveimet a közeljövőre.
Mostanában azért nincs bejegyzést, mert dolgozgatunk a creepypastás blogon, suliba járok és persze megkeserítik az életem.

A nyelvi előkészítő valami fantasztikus. Az utóbbi egy hónap alatt rengeteget fejlődhetett a némettudásom. Ráadásul szeretek is nyelvet tanulni, tehát egészen elvagyok.

Oh, és...
A szünetre van néhány tervem. Aki régebb óta követ, tudhatja, hogy rengeteget utazok... vagyis mostanában nem...
De pontosan ez van most tervben... egy jó hosszú vonatút!
Eddig inkább északra, északnyugatra látogattam, most viszont egy teljesen másik irányba nézegetek el majdnem egy hétre. (Persze ennek legfőképpen egy csodálatos úriember az oka.)
Szóval... vannak terveim témák terén.

Aki esetleg nem tudná, ezen a blogon folynak a creepypastas őrületek :D

Középiskola

"Na mi van beszartál most érzékeny gimis gyerek,
hogy az egyiket a másik a másikat az egyik nem érti meg,
mert hiába pont olyanok azok az elemi részek
az egyik fúr-farag aztán délutánra részeg.
A másik a cigit anyutól, meg a fater bora
és este a szobájukban ülnek és mind a kettő tök ostoba.
Nincsen olyankor kérdés úgyhogy válaszok is minek,
az első lányra gondolnak nem arra aki jön hanem arra aki megy."

A 30y a szívemből szól. Minden egyes számukkal... kegyetlenül őszinték.
Na de, hogy ne csak nyáladzak, mesélek inkább mást.
Elvesztettem a csekkbefizetés szüzességem, 50%-os bérlet helyett 90%-osat kaptam, és krepli kezem lett... pedig én csak kiakartam játszani a Half Life 2-őt. :c
Bár önmagamhoz hűen elakadtam ebben is... úgy ahogy a Stick of Truthban (Juuuujciiih, jön a második rész *-*), a Doom 3-ban, meg úgy kb. mindenben.

Oh, és így utólag egy kérdés: Youtube videós munkásságok közül melyek érdekelnek titeket?

Fogadd el magad!

Akár jogosan, akár jogtalanul, de mindenhogy felmerül bennem a kérdés... miért?
Ha valaki nem érzi jól magát a bőrében miért kéne, hogy elfogadja magát? Ha valaki változni akar, igenis változzon. Ha az illető hupilila hajat akar, kisebb orrot, nagyobb melleket, kecsesebb derekat, csont vékony testalkatot, széttetovált végtagokat, más színű szemet miért ne változtathatná meg magát? Miért tagadják meg az emberek mások jogait, ha megkapták? Miért ne élhetnének úgy ahogy szeretnének? Az ember úgy szép ahogy szépnek látja magát! Ne mások előírt ideáljai miatt érezzék mások rosszul magukat, olyan undorító ez így.

Egy aprócska szösszenet

Leylácska újra, sok-sok kihagyás után idetolja a pofikáját.
Igértem egy új blogdizájnt, de sajnos más dolgom volt, így az elmaradt. Ez a blog mellett vezetek egy creepypasztás oldalt is. Két év után még mindig megtalálnak a creepypasta rajongók, így nem hagyhattam szó nélkül. Na meg az iskola.
Úgy gondoltam milyen nagy buli lesz elmenni gólyatáborba, barátkozunk, beszélgetünk, szivárnyok ölelgetik körbe a barátságunkat... aztán úgy jöttem haza, hogy mi a fasz volt ez?
Még csak azt sem monthatjátok, hogy pesszimista voltam, mert hatalmas vigyorral a pofámon indultam el otthonról. Mondjuk... megismerkedtem valakivel, aki tök más személyiség, mint én. Ameddig én kis antiszocként szidom mindenki kurva anyját egy csábos mosoly mögött, ő lepacsizik velük.
Fura dolog ez a középiskola.

Egyedi csatornadizájn

Áldom magam, amiért olyan típusú embernek rendeltettem, aki csak éjszaka tud tanulni, érvényesülni.
UGYANIS az egész estémet azzal töltöttem, hogy kivágjak egy... ismétlem EGY képet Gimpben, ugyanis az egész blogot az én műveimben akarom csillogtatni.
(Innen érzem, hogy macskákból és xenomorfokból fog állni az egész :'DDD...)

És szeretnélek megkérni titeket, hogyha olvassátok a blogomat jelezzetek vissza egy komment, +1 vagy lájk formájában. Szeretném látni, hogy megéri-e nekem ezt az egészet csinálni.

Kedvenc horrorfilmjeim

Biztos ismeritek azt az érzést, amikor szeretnétek nézni valami jó filmet, de nem tudjátok mi legyen az. Én személy szerint imádom a horrorfilmeket, de általában olyanokat mutatnak, ami egy rakás kula. Gondoltam leírok párat, ami megfogott.

Ideglelés Csernobilban
Silent Hill
Halálhegy- Dyatlov rejtély
Alien sorozat (Csak, mert egy nagyon jó klasszikus!)
Péntek 13 sorozat (Ez is.)
Rémálom az Elm utcában
Gonosz halott
Carrie
Talán még a Fűrészt írhatnám, de azért ahhoz kell gyomor.

Egyenlőre ennyi jutott eszembe.
Ha tudtok ezekhez hasonló filmeket várom az ajánlásokat, filmválságban vagyok.

2015.08.12.

"Én az év minden napján fiú vagyok egészen addig, ameddig el nem jön az iskolai bevásárlás ideje."- hangzott el Leyla szájából, majd boldogan tette bele a cicás tornazsákot a bevásárlókocsiba."
CICÁS.
TORNAZSÁK. *-*
Ennyi rózsaszín cuccot még életemben nem vettem. (És persze a szótárfüzetem ugyanolyan cicás, mint a tornazsákom, omájgád, meghalok.)

-szivárványhányás vége-

Szóval megvettem mindent, ami szeptembertől kelleni fog; füzetek, íróeszközök meg mivel busszal fogok közlekedni egy új kártyatartót is beszereztem.
Technikailag is kicsit beújítottam, kaptam egy Philips fejhallgatót. Nem kell félteni, üvöltetem vele a Hollywood Undeadet rendesen.

És emellett Andi barátnőm hatására hatalmas VR fanná avanzsáltam. Nem tudok ellenállni egy Hatsune Mikuval együtt táncoló úriembernek... :D
Na meg az önfogdosás, a "Use the szemetes." és a "Kisfiam ne vegyél MOTORT, mert megdöglesz.".

2015. 07. 23.

A Hollywood Undead fanságom már büntetni kéne. Imádom az összes számukat, imádom Johnnyt, imádom J-Dogot, Dannyt, Da Kurlzzt, Deucet, Charliet és Funny Man-t, MINDENKIT *-*

És rohadjon meg a volt pasim, amiért utálta ezt a bandát.
(Nem, nem azokat szidom, akik a bandát nem szeretik. Csak őt. Béke van.)
Hogy törne ki a nyakad te hisztis kis picsa :D

Egyébként tudtátok, hogy majdnem egész amerikában, csak zacskóból piálhatsz az utcán? Milyen szomorú. :(

A napjaim meg nos hát... hmm:

És búcsúzásul egy Funny Man tánccal zárnék. Viszont olvasásra.

Vivien féle fanfiction

Nyár volt, egy nyári este a fővárosban. Azelőtt ennyire zajos estém, soha nem volt, de nem bántam meg. A barátnőmnek el kellett mennie néhány órában, így beugrottam helyette a bárban. Unalmas este volt, a hely teli részeg kölykökkel én meg iszogattam magányosan az egyik asztalnál, ha éppen ráértem. Pár óra elteltével támadt egy kis fordulat a monoton estémben; egy magas, külföldi férfi nézett rám és kérdezte:
-Csak így egyedül?
-Csak így egyedül. Kér egy italt?
-Kisasszony, nekem kéne meghívnom magát! - válaszolt humorosan a férfi.
-Az lehet, de én vagyok a pincér!
A pulthoz mentem. Hoztam egy italt az úriembernek és magamnak a sokadikat.
-Hétvégén is dolgozik?
-Nem itt dolgozom, csak beugrottam egy pár órára az ismerősöm helyett.
Ekkor belépett az emlegetett szamár.
-Tehát mostmár rá ér egy kis sétára a városban, velem tart?
Nagy mosollyal az arcomon igennel feleltem. Vonzó volt; a kellemes mély hangját egy élmény volt hallgatni. Emellett idősebb volt, valahogy soha nem szerettem a velem egyidős hisztis kisfiúkat, akikkel naphosszakat voltam összezárva egy helyen.
Az  estém innentől kezdve varázslatos volt. Rengeteg szép és új helyet fedeztem fel a városban, sok féle italt kóstoltam és hosszas beszélgetésekben vettem részt érdekes emberekkel.
Körutunk során leültünk egy csendes helyen a legközelebbi lépcsőhöz.
-Ne haragudjon, de megkérdezhetem hány éves?
-19 éves vagyok.
-Érettebb a koránál. Egy komoly, csodás hölgy!
Szokásom szerint elpirultam és nem győztem megköszönni a sok-sok bókot.
Dylan. Tudtam, hogy ki ő, de nem akartam elárulni, legyen ez az én kis titkom.

2015.07.20.

Már annyira unatkozok, hogy beledöglök.
Kimenni deszkázni? Túl meleg van.
Kimenni medencézni? Már így is 2x égett le az arcom, nincs kedvem megint kenegetni.
Blogolni, rajzolni, napozni a monitor fényben és TF2-ni? PIPA.
A napjaim nagy része abból áll, hogy órákat ölök egy jó pofa FPS játékba. Rengeteg stressz ért mostanság, le kell vezetnem valamin, és erre mi sem jobb, mint egy lövöldözős játék?
Csak azért mellette rossz, hogy egy olyan ember, aki két évre magamra hagyott, a gyerekei helyett a pasik után rohangált és nonstop bulizott, Facebookozott még engem hibáztat azért, mert én elvileg elbasztam az életét.
Pedig én mindössze annyit mondtam, hogy nem érdekelnek a Facebookos hülyeségei.
Összetört, több ember is próbált segíteni és mire valahogy talpra állok ismét visszalök. És még a pofámba vágja, hogy mi közöm az életéhez.
Semmi baj, de ezek után nem kell tőlem bármit is kérni.

Ne de, hogy ne csak negatív dolgokat kapjatok, csináltam egy nagyon menő rajzocskát.

Kedvenc könyv soraim

"Ugyan mit ér az önvizsgálat, ha nem a "lelkiismeret" műve? És ha az ámulaté? Ahol a halál ólálkodik, csak őrá lehet csodálkozni." -André Malraux: Lázár

"Jó, nem akarok nyugodt maradni. Meg akarom szorítani a nyákát, és rázni, az arcába üvölteni, hogy ne kezeljen úgy, mint egy férget. Még csak nem is kíváncsi az igazságra - milyen barát ez?" -Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el...

"-Azt akarom, hogy szétzúzd, hogy üsd és tépd, amíg már nem egyéb, mint törött csontok és szétroncsolt zsigerek együttese. Azt akarom, hogy vájd ki a szemét. Azt akarom, hogy megbánja, amikor bántotta Samanthát." -Dean R. Koontz: A rossz hely

Igen-igen, elég pszicho vagyok, de ezek fantasztikus könyvek.

Skater napló #1

A legutóbbi bejegyzésben ezt írtam:

"Ugyan ők már eléggé haladók, és én örülni fogok a fejemnek, ha megy egyáltalán a kickflip, de már nagyon várom!"

Visszavonom! Nem, hogy a kickflip, még a deszkán állás is lehetetlennek tűnik. A kezem már trapára a hátasoktól amiket dobtam. Piszkosul nehéz. És erre még a húgom is rátesz egy lapáttal. Nem hagy nyugodtan gyakorolni, hanem folyton a seggemben van...
Este szerencsére már nyugodtan csinálhatom azt amit akarok és akkor már a nap sem égeti ki a szemem, jupi.
A stressz és amellett, hogy deszkán állni nehéz, örülök, hogy elkezdtem, már csak a milliárdnyi gyakorlás van hátra, ahhoz, hogy én legyek a következő Tony Hawk! :D

Plázás csütörtök

Tegnap felbuszoztam Tatabányára. Említettem már, hogy ez piszkosul hosszú buszút? Na, de kit érdekel, jó volt!
Csavarogtunk egyet Andival, hozzájutottam életem első deszkájához, egy szuper (olcsó) cipőhöz és egy fain pólóhoz. Csoda, hogy belefért minden a táskámba.

Sportőrület

Srácok.
Mindig nagy álmom volt valami extrémebb sportot nyomni. Ahogy túlteng az adrenalin, ahogy érzed a pörgést, a lendületet.

Ugyan ők már eléggé haladók, és én örülni fogok a fejemnek, ha megy egyáltalán a kickflip, de már nagyon várom! Ezen a héten veszem meg az első deszkámat és akkor mehet a menet! :3
És akkor erre a zsongásomra apu rátett még egy lapáttal azzal, hogy elmondta, hogy a mellettünk lévő városkában van egy édibédi skatepark.
Meg van, hol fogom tölteni a gimnazista hétvégéimet :D

Éjszakai drámahadjárat

2015.06.30.
Délben keltem, ismét jön a kánikula. Gondoltam magamban, hogy ez milyen jó, sanyar arcmimikával "megspékelve". Nem sokkal a reggeli, kómás percek után készítettem magamnak egy reggelit. Egy szenvics, egy kis zacskó csokis keksz volt, poros kávé társaságában, csak semmi koffein, nem-nem! De nem bírtam megenni, gondoltam, majd később befejezem. Ezután felvettem a tornacipőm és lustaságot nem tűrve rákészültem a kis edzésemre pár kör futással az udvarban. Majd láb vörkáut, has és kéz. Nincs súlyzóm, tehát professzionálisan ezeket palackokkal helyettesítem. A súlyok a kellőtől nevetségesen eltérnek, na de hát ez van, a szándék meg lesz. Majd fürdés, és sikeresen befejeztem az ebéd-reggelim.
Mivel nem volt semmi dolgom mára, benyomtam egy kis vintage zenét, lehúztam a redőnyt, bekapcsoltam a ventillátort és a földön fetrengve Tibivel beszélgettem. Akármilyen unalmasnak hangzik, nagyon kellemes volt. A lágy dallamok tiszta old-school hangulatba hozták a kis szobám, csodás volt.  Az egész napot egy pizzával és a Bajos Csajok elejével zártam. És próbáltam aludni. De nem megy. Nagyon nem.

Ezért vagyok itt még 2 kor és agyfaszt hozok mindenkire egy olyan írással, ami senkit se fog érdekelni. Vivien értelmiség level up!

Új játékélmény, a fóbiáim, a világ legbetegebb filmje

Biztosan hallottatok már a Life Is Strange-ről. Én kipróbáltam. A történet imádnivaló és jól kiépített, a mentésrendszerrel sincs bajom, a karakterek is jók, a cselekmények kegyetlenül reálisak. A főszereplőnk Max Caulfield, aki kezdetben egy tök átlagos lány -kis antiszoc., mint én, haha- aztán nagyot fordul az élete, és minden egyre csak epicebb lesz epizódról-epizódra. Teljes mértékben ajánlom /grafikabuziknak is/.

Pár perce gondoltam magamban végignézem a fóbiák listáját és bemutatom, mik az én fóbiáim. Hát nézzétek:
-Dentofóbia: Fogorvostól való félelem.
-Glosszofóbia: Rettegés attól, ha nyilvánosan beszélni kell.
-Kuloulrofóbia: Bohóciszony.
-Niktofóbia: Félelem a sötéttől.
Sodoma 120 napja
NE. NÉZZÉTEK. MEG.

Vajon milyen nyár lesz ez?

"Üdvözlök mindenkit! Igen... én vagyok az a lány, aki 2012-ben erőteljesen szidta a csábításból jeles játékot... ennek ellenére valamiért mégis játszottam vele. Így visszaemlékezve nem nagyon értem magam. De azóta nagyon megváltoztam, mint beszédstílusilag, mint személyiségileg, és ezzel az erővel szeretném folytatni a videózást." -hangzott el néhány szó a pár nappal ezelőtt felvett gameplayemből.
Amint vírus nélkül leszedem a Sony Vegas-t, és tudom használni is, várható lesz néhány videó a csatornámon. (https://www.youtube.com/user/vivike3626/featured)

És elballagtam. Aztán nyelvi felmérő.
Az osztálytársaim nagyrésze egy beszari nyúl. Én sem vagyok valami magabiztos, de ezekhez képes egy isteni gengszter. Remélem, ahogy elkezdődik az iskola bátrabbak lesznek, mert ha nem, akkor nagyon unalmas éveim lesznek.
De azért éljen a 9/nyA!

A nyár folyamán eddig egy amolyan osztálytalálkozón voltam. Jó így találkozni a régi homikkal, de azért vehetettek volna nekem fagyit :(
És nem mellékes, hogy erre a zenére https://www.youtube.com/watch?v=15Jru7yKVSI rázom magányos éjszakáimon. Igazán szocializálódott személyiség vagyok.
Rizsi!

Péntek 13, Tanárbúcsúztató, Új frizura

Tibivel elhatároztuk, hogy megnézzük a Péntek 13 ÖSSZES részét. Szurkoljatok! :D
(Most nézzük a 6-at.)

Tanárbúcsúztató:
Reggel: "Áh, én nem fogok bőgni. Mekkora faszság ez? Ez csak egy iskola a sok közül."
Pár óra múlva: "Oh, a picsába. Ne bőgjetek, mert én is bőgök... oh... mostmár mindegy."
Megittunk pár pezsgőt és ettünk fincsi tortát. Bár rohannom kellett a fodrászhoz, így a végére már nem maradtam. De kellemes volt a hangulat.

Új frizura, imádom *-*

Utolsó hetek

Tegnap hajnalban, kifekedüve a kis kanapémon azon elmélkedve, hogy nemsokára véget ér minden. Véget ér az osztállyal való kapcsolatom -azért nem véglegesen, de nem leszünk ott, hogy egymás agyát basszuk-, eltűnik az épület, ahova 8 évig jártam. Be kell illeszkednem egy új közösségbe, új iskolába. Igázából, ha valakiben van annyi ész, hogy mielőtt elítélne megpróbál megismerni, és ténylegesen kíváncsi rám, azzal nagyon hamar össze tudok ismerkedni, barátkozni. Aki meg elítél, azt meg leszarom.

Anno még azon is kiakadtak a Zsigmondy nyíltnapján, hogy vörös a hajam. Úgy érzem már eme idióta meghökkenések miatt is jobb, hogy az Imrét választottam. A társaság háromnegyede vagy sátánista, vagy rocker, vagy egy kis hipster, tehát jó leszek.

Apu haverja rohadt jó kocsit vett, kis cuki retros.

Ma mosogattam. Most cérzik a csuklóm. Olyan ügyes vagyok.

Csináltam egy önvédelmi eszközt.

"Papok és hívők vére csorog kardomon."

Fogyókúra napló 1#

Mindenkit kérek adja áldását erre az egészre!

Igen. Elkezdtem. Megint. De most szeretnék tényleg lefogyni! Ma kezdtem el, és remélem rendszeres testmozgással és csökkentett kalóriabevitellel sikeres is lesz. Az ideális testsúlyhoz 20 kg-nak mindenképpen sikerülnie kell, de én szeretnék ennél még 5-10 kg-mal többet. Ami azt illeti sosem voltam 50 kg-nál több, csak elbasztam egy nyaramat és rögtön +30 kg. Tuladjonképpen ez lesz a fő nyári elfoglaltságom, hiszen időm van, töltsük hasznosan :D
(Jelenleg 165 cm és 80 kg vagyok.)

Olyan jó volt az eleje, amilyen szar a vége

Osztálykirándulás.
Sikeresnek vélt varrások a táskámon, melyeknek ki kellett volna tartaniuk. Éppen csak, hogy odaértünk Tatára már kiszakadtak.

Itt kezdődik Vivien varrónői karriere!

Lepakoltunk a kultúrházban és besétáltunk a vár elé. Városfelfedező kvízjáték következett. Két hölgyemény osztálytársammal voltam, nem kellett pár perc séta és már el is vesztünk. A térkép kiismerhetetlen volt. Azért még próbálkoztunk. A vége az lett, hogy egy ember tippelt, másik kaparta a valószínűleg jó válaszokat, és én, mint harmadik rohangáltam a kettő között. A nő, aki adta nekünk a feladatokat, ott értetlenkedett. Sajnálatos, de senkit sem érdekel. Aztán sárkányhajózás, ahol rohadtul nem csináltunk semmit egyszerre, és le is égtünk. Excellent!
Majd a szállás.
Egyesek kiverték a balhét, hogy nem lehetnek fent, valaki pakolt, valaki a piát dugdosta, én meg Trónok harcát néztem a kanapén. Pár óráig még ilyen fos volt a hangulat, de estére minden fasza volt. A társaság bemelegedett, énekeltünk, piáltunk, kártyáztunk, és általában három ember rohangált a nappali és a mosogató között. Én pedig kb. 10 percig szédültem és a "Nagy piás" barátunk váltig állította, hogy bebasztam.
Ez idő alatt én rohangáltam föl-le a csúszós lépcsőn.
"Nagyon részeg" voltam.
Másnap reggeliztünk és csúzlis hülyeségen voltunk.
Ezután bowlingozni mentünk 4 barátnőmmel, béna voltam, de jól éreztem magam.
Megebédeltünk.
De persze a végére mindenki kijózanodott és ugyanolyan unszimpatikus élőlények lettek, mint voltak.

Hétvége

A hétvégén nem sokat mozdultam ki, de itthon viszont csináltam elég sok mindent... vagyis... néztem és hallgattam, igen, így helyesebb.

Filmek terén:

Silent Hill: Vettem a bátorságot, hogy a beteg és nyomasztó játék után megnézzem a filmet is, azzal a kíváncsisággal hajtva "Vajon lett olyan jó a film is, mint a játék?" Örömmel jelenthetem ki, hogy igen! Imádtam a filmet.
Big Hero 6: Imádom a kémiát, és mi sem lehetne jobb rajzfilm számomra, mint a Big Hero 6? Nagyon elnyerte az ízlésem, de mivel könnyen hatódok meg rajzfilmeken, pár csepp könny ismét kicsordult.
Game of Thrones: Igen. Rengetegen ajnározták körülöttem a sorozatot, így gondoltam bele is nézek. Lassan haladok ugyan, de tetszik!
The Boy Next Door: Na ez nem tetszett, nagyon nem...

Zenei téren:

Ivan & the Parazol
Tudom, az előző bejegyzésben is ajnároztam őket, de rettentő jók! A hosszú hétvégét kihasználva, újabb és újabb számaikat hallgatva, albumaikat és történetüket átnyálazva, egyre jobban és jobban beleszerettem a bandába. Nem győztem töltögetni ma a zenéket, fantasztikus!

Nyíltan: magamról

Az előző bejegyzésben írtam egy kérdés, de nem jött rá válasz.
De már elegem van, hogy egy páran csak egy dagadt, igénytelen disznót látnak bennem. Igazából ez nem bánt, mert tudom, hogy attól, hogy molett vagyok, van aki kedvel és van, aki még csinosnak is tart. Emelett szerintem egy bányarém sem vagyok. Mondhatom, van önismeretem.

Egy viszonylag csendes típusú ember vagyok. Az öltözködésem nem túl lányos, de nyáron rengeteget szeretnék változni több dologban is. Nem tartozom egyetlen stílusirányzatba sem, de ami közel áll hozzám, az a vintage. Pár napja rátaláltam az Ivan & the Parazol nevezetű bandára, Szirmai által. Ezért is volt ez a gondolataimban: A szerkesztőségtől jöttem és nem bántam meg!
Rettentően szerelmes vagyok a '60-as, '70-es és '80-as évekbe! /A volt barátom ezt sose vette észre, és kicsit bántó volt, ha leszidta egy-két kedvenc klasszikusomat.../

A körülöttem lévő emberek arról beszélgetnek mikor lesz a Violettának új része, én meg arra gondolok, hogyan váltom meg a világot.

Ha meg megvan a közös hang, akkor is kiderül, hogy az illető enyhén infantilis. Ezért általábban érettebb, idősebb emberekkel szeretek beszélgetni, vagy éppen ilyen emberektől rádióadásokat hallgatni.
Lényegében ugyan gyerek vagyok, hiszen tombol bennem, hogy sírjunk a moziban a Csingilingre, de azért szeretek belelátni a rendszer hazudozásába is egy kicsit.

Lényegében egy rettentően bonyolult személyiségnek vallanám magam.

Yui gondolatok 2

-A '70-es és '80-as évek megtestesítője vagyok. Zenei ízlésben legalábbis biztos.
-Ez egy tipikus "énekeljünk oroszul" hétvége.
-Azokat gyűlölöm, akik szeretnek és azokat szeretem, akik gyűlölnek.
-"A szerkesztőségtől jöttem és nem bántam meg!"
-Ha nemet mondasz neki, te vagy a világ leghülyébb embere.
-Nézd csak, ott egy Teufel!
-Nem kezelnek lányként. Szeretem.
-Én vagyok a kocka barátnő, aki kérésetekre még mindig "csak haver".
-Még csak most vettek fel, de már félek az érettségitől.
-Létezik rasszizmus skinhead-ség nélkül?
-Ateista vagyok, nem sátánista. Buddhista meg nem leszek.
-A ballagás miatt minden nőstény meghülyül. Pedig a Tibi atyás idézet és Playstation-ös nyakkendő milyen király lett volna... :(


És srácok, gondolkodom egy kis oldalsávos bemutatkozáson, amiben ténylegesen leírom ki vagyok és mit akarok. Még ti sem ismertek igazán és hátha tudok újat mondani.Vagy szerintetek ez nem kéne? Kíváncsi vagyok a véleményetekre!

Egy újabb Leyla féle cosplay- TF2!

Üdvözöllek titeket, kedves olvasók!
Régen volt már bejegyzés, és most történt pár dolog, amelyről megfogalmazhatnék néhány mondatot, tehát:

Először is. Az iskolában ma a drogfüggőségről volt előadás. Ami azt illeti én még mindig abban a hitben élek, hogy valaki 1-2 alkalomtól nem lesz függő, és aki értelmes, az még leépülés előtt meghúzza azt a bizonyos "Állj!" határvonalat.

Mint én a kávéval. Persze persze, a kettő nem ugyanaz, mert az egyik illumináló hatással rendelkezik, a másik meg nem. DE, én erre büszke vagyok!

Na meg szó volt a gyógyszerfüggőségről. A csaj feszt magyarázta milyen szomorú, hogy mindenki gyógyszereken él.

MERT HAMARABB BEVESZEL EGY TABLETTÁT, MINT LEFŐZÖL EGY KAMILLATEÁT, de ja, szomorú.

És ekkor megfogant egy kis gondolat a fejemben, melyet most kérdésként fel is teszek nektek:

Ti is szoktatok aszpirinezni? Jó cucc.

És igen, második hommade cosplayemként a Team Fortress 2 csapatából a jól ismert német dokit tűztem ki célomként.

Íme a mostani állapota:
/Tudom szexy az a szatírkabát, hmmm~/

Kedves naplóm!

Úgy döntöttem -mivel régen nem írtam már a napjaimról-, hogy kicsit mesélek.
A reggelem csodásan indult. Most kivételesen nem a monoton reggeli séta közbeni tevékenységemet folytattam.
Zene hallgatás közben, valaki megpróbált megijeszteni, hát persze, hogy drága Marci volt az. Szóval sétálás közben beszélgettünk egy jót, majd én ügyelni mentem, ő meg a többiekhez.
/Aki nem tudná: az ügyeletesség arról szól, hogy az iskola egyik pontján rohadsz egész nap és kiküldesz mindenik vagy ajtót nyitogatsz a tanároknak, na én az útóbbi teszem./
A földrajz terembe vittem a táskám, mivel az lesz az első órám. Aztán álltam és vártam a csöngőre, ami pár unalmas percel később meg is szólalt. Ezután Liza /a padtársam/ odajött hozzám, pár dolgot kérdezni a matekdolgozattal kapcsolatban. Aztán a 8 órási csengő is megszólalt. Hogy őszínte legyen, nagyban tettem a földrajzra. A tanár... hogy is mondjam szép szavakkal... butácska. Ezért úgy gondoltam befejezem a 4 oldalas fizika beadandóm -fénytan, optikai eszközök fejlődése- utolsó oldalát.
Az óra 3/4 részénél sikeresen be is fejeztem. Aztán szünet, megint unalmas álldogálás.
Aztán informatika, rajzóra és ének -ahol drága Richárd kiröhögte azt, ahogy magasan éneklek, de nem baj, ő úgyis operaénekes hanggal rendelkezik-.
És a tanár azt mondta, hogy ő folyton megtalálja a problémás gyerkőcöket. Hmm, érdekes. Csak a Kalmár tanárúr vette észre, ha bajom volt, és ő próbált néha lelket csiholni belém, de neki nem tűntem fel.
Ezután osztályfőnöki, ahol megbeszéltük az osztálykirándulást.
És ketten is megkértek, hogy legyek velük együtt. És én nem tudok dönteni...
De a legcsodásabb dolog akkor történt, amikor 7. órában bent maradtam dolgozatot írni.
Csak ültem és ültem a lap fölött. Egyszerűen nem tudtam semmit, sejtelmem sem volt, hogyan kell megoldani a feladatokat.
Kiderült, hogy ez egy olyan anyag, amiről én konkrétan nem is tudtam, hogy vettük. Szóval kaptam egy kis haladékot, hogy rájöjjek eme feladatsorok megoldására, és ha megy, újraírhatom.
De az az érzés amit közben éreztem. Görcsösen néztem át a feladatok sokaságát és nem tudtam megoldani, pedig próbáltam. A kezem remegett és a sírás szélén voltam, nem tudom, hogy miért pánikolok ilyenkor ennyire. Igazából nem féltem az egyestől, ha kaptam volna, se érdekelt volna, hiszen én pótoltam az anyagot, amit kaptam. Fogalmam sincs mitől féltem.
Ez ijesztő.

Barátok

"Watashi no anata wa tomodachi desu."
Ezt mondtam neki. Majd furcsán nézett rám és ezt kérdezte:
"Mi?"
Válaszoltam:
"A barátom vagy."
Mire ő:
"Köszi."

Nincs is jobb ha az embernek barátai vannak. Főleg, ha egy mélypont után helyrepofoznak.
Vagy nem is. Észre sem veszed a történteket csak együtt nevetsz velük.

És a fiú-lány barátság. Mikor az ismerőseid 60%-a azt hiszi, hogy együtt vagytok, de te tudod jól, hogy ez barátság. Ami sokkal többet ér, legalább is számomra.

Ugyanis: Egy kapcsolat nem tarthat örökké, de egy barátság igen. És amint telik az idő egyre erősödik. - Mondá' Vivien bölcs elmélkedéssel.

A szingli létről.
Élvezem. Sőt imádom. Bár néha hiányoznak az összebújós napok, és nem, nem kikötött emberrel, éppen csak a törődés és a közös lelkizés, na de ezért van nekem Berta, hiszen ugyanakkora barmok vagyunk.

És a kockulás... erre meg ott van Tibi. #nevagdosdmagadJolán #Bözsinéééééééni #ingyenszagminta #leszedtemahevit

Na meg azok a sulis barátok, akiket utolsó évre szedtem össze. Meh. Srácok, rohadtul fogtok hiányozni...

Betegség és egy rakat hülye magyar

Két héttel ezelőtt elkezdődött egy betegségem, amiről azt hittem csak, hogy egy pár napos kis megfázás. Pár napig antibiotikumot szedtem, de nem javult. Később elmentünk vérvételre és gégészetre. Ott azt mondták tüszős mandulagyulladásom van. Múlthét keddtől már biztosra megmondták, hogy mononukleózisom van. Ez azzal járt nálam, hogy a májam megnagyobbodott és a manduláim is. Hétvégére kórházba kerültem megfigyelés miatt, nehogy infuzióra kelljen tenni, de fent állt a veszélye a fulladásnak is.
Szerencsére én ilyesmik nélkül megúsztam, és hétfőn haza is engedtek.

Tök vicces. Én ebből kb. a kényelmetlen kórházi ágyat, a büdös tisztítószert és az unalmat éreztem meg.

Ezután metróztunk.

Egy életre halálfélelmem lett a metróktól.

Majd buszoztunk. A buszon Family Guy-t néztünk és nem messze a falunktól egy balesett miatt elakadtunk.

Hülye magyarok.

Na mindegy, hazasétáltunk és megünnepeltük hazajövetelemet egy pizzával és még több Family Guy-jal~

Egyszer volt, hol nem volt egy nyomorult

Hát srácok én meghalok. A manduláim nagyok, köhögök és minden éjjel lázas vagyok, elegem van.
Na de nem akarok panaszkodni. A szünetem nagyon jól telt, amennyit csak lehettem Bertával voltam, sokat Crash of the Titans-oztunk és vízipipáztunk, hmm. Tibi barátocskámmal is sokat skypeoltunk, TF2-ztünk és GTA-val nyomtuk teli az unalmas estéket.
Rajzolgattam is, takarítottam, haldoklottam, minden egyben.
És még mindig nem bírom elfelejteni...
Te nyomorult, infantilis, gumiszoba töltelék barom!..

Álomnovella 2#

Egy egyszerű lány. 16 éves vagyok. Éppen költözünk, egy kis faluba. Az attól nem messze elhelyezkedő gimnáziumba fogok járni. Félek, hogy ki, hogy fog rám reagálni. Csöppnyi termet vagyok és viszonylag vékony, hosszú, vörös hajam van.
Elindulunk a házunktól autóval, és megkezdjük 2 órás utunkat az új környezetbe. Az út alatt egy számomra nagyon kedves könyvet olvastam, amely a keleti középkorról szól. Néha viszont zenét is hallgattam, de mindenhogy unatkoztam. Megrémített az idegen környezet gondolata. És már megérkeztünk a faluba. Nagyon hangulatos falucska, és ahogy látom csendes. Pár perc kocsiút után elérkeztünk a házunkhoz. Két emberhez szerintem kicsit nagy, de nem bánom, ha sok a hely. A szobámat már nagyon hamar elterveztem, hamarabb már be is pakoltuk a bútorokat. A fal hófehér volt. Fekete absztraktos virág mintázatok keringtek rajta, melyeket én festettem, körülötte japán írások. A bútorok is fehérek, a könyvespolc, a vitrin... hangulatos. Eltelt pár óra mire bepakoltam mindent, de megérte, imádom. Mikor kész lettem, lementem apuhoz, készített vacsorát. Holnap reggel már megyek iskolába. Nem lesz viszonylag sok órám. De ami furcsa volt az órarendemben... spanyol? Nem számítottam rá, hogy majd spanyolt is kell tanulnom. Na mindegy. Vacsora után felmentem a szobámba, bepakoltam a táskámba, megfürödtem és mentem aludni. Nem kellett túl korán kelnem, mivel az iskola ugye közel volt. A reggeli keserves ébredés után felöltöztem, megcsináltam a hajam, helyrehoztam a reggeli pofám és lementem reggelizni. Apu ekkor már nem volt otthon. Reggeli után elindultam, remegő gyomorral. 30 perc és az iskolánál voltam.
Megkerestem a termem, fogtam magam és gyorsan leültem. Fura egy osztály volt, és nem beszéltem senkivel.
Az óra letelt. Szünetben egyedül ültem az egyik padon. A könyvemhez sem volt kedvem. Ekkor odajön egy fiú. Hosszabb haja volt, fehér póló volt rajta egy farmer nadrág egy tornacipővel párosítva és ami a legfurcsább... egy maszkban.
-Üdv, te vagy az új lány?- kérdezte kedves hangon, bár én egy kicsit féltem.
-I-igen... én v-vagyok az...
-A nevem Szep.
-Az én nem B-Babszi.
-Örülök a találkozásnak.
A következő órán az osztály főnökkel volt óránk, elmondta, hogy holnap jótékonysági napot tartanak, ezért a faluban egy kicsit helyrepofozzuk a rosszabb állapotban álló házakat, virágokat ültetünk. Nem voltam nagyon lelkes.
Hazamentem. Apu már otthon volt és készített ebédet. Ebéd után felmentem és olvastam, nem kaptunk semmit tanulni.
Másnap ugyanúgy zajlott a reggelem, de mikor beértem a suliba egyből Szepet kerestem. De őt egyből nem találtam meg, először csak egy nyomorultat, aki gúnyolódott rajtam. Nem esett meg rajta túlzottan a szívem, ezért kicsit eltorzítottam az arcán, aztán kerestem tovább Szepet. És végül meg lett, a barátaival volt. Bemutatott nekik és a mai napon már nem voltam egyedül. Amanda, Dave és Szep nagyon feldobták a reggelem, ezután elmentünk a faluba. Én személyesen profi locsoló voltam. Amikor vége lett ennek az egésznek nem kellett visszamenni a suliba. Szep is a faluban lakik, megkérdezte van-e kedvem még vele beszélgetni, én meg egyből rávágtam az igent. A beszélgetés során megtudtam, hogy ő is az osztály társam, csak nem szeret bejárni az órákra, a kis tróger.
A jó kis beszélgetés után hazamentem. Leültem a gépem elé és játszottam egy kicsit, péntek volt, nem kell korán kelni holnap. Mikor felkeltem, megint rendbe hoztam magam, kimentem egy kicsit sétálni. Séta közben Amandával találkoztam, már ketten sétáltunk.
-Tudod, hol van Szep?
-Te vagy a nagy cimborája, nem?
-Ugyan már Babszi, téged is nagyon kedvel! Lóghatnál többször velünk.
-Hát, ahogy gondolod.
Ezután elkezdtük keresni a srácokat. Szepnél voltak és játszottak valamit gépen. De ez nem volt furcsa, sem zavaró. Meghökkentett, hogy Szep ilyen rossz körülmények között él. Egy rom az egész. Végigsétáltam a Szep által háznak nevezett valamin, végül egy kis szobasszerrűségben találtam magam, itt aludhat.
Oh Szep, a te történeted vajon mi lehet...?
Ekkor ő is ott ált mögöttem, nagyon meglepődtem. Ekkor hirtelen megölelt.
-Szep, mi a baj?
-Nincs semmi baj, miért gondolod ezt?
Ekkor inkább csak csendben maradtam.
Ekkor is az a maszk volt rajta. Meg akartam kérdezni, de féltem, hogy megbántom. Inkább csak visszaöleltem. Tömény szeretetet éreztem belőle. És ő csak ölelt.
Mi lelhette ezt a fiút?
Majd elengedett. Megragadta az egyik kezem és megkérdezte kedves hangon:
-Jössz te is játszani?
-Igen. -és egy cseppnyi félelem sem volt ekkor már bennem. Bíztam benne, és csak hallgattam.
Mikor kezdett esteledni, azt kérte maradjak nála estére. Mint mondtam, bízok benne, tehát ott maradtam.
De nem mondott semmit. Nem csinált semmit.
-Szep, miért nem mondasz nekem semmit? -kérdeztem szomorú hangon.
-Úgy is tudod, hogy mit érzek. Erről meg... árva lettem, és csak ide tudtam jönni. A maszk meg azért van, hogy elrejtse az érzéseim. De előled pont nem tudom.
-Szep te... te szeretsz engem?
-Igen...
-De hát még csak most találkoztunk!
-Hiába mutatom magam erősnek... nem vagyok az, csak próbálok az lenni.
Ekkor megöleltem. Jó szorosan. De nem mondtam semmit.
Mikor reggel lett hazamentem. Nem történt semmi érdekes. Aggódtam Szep miatt.
Alig tudtam aludni. Mikor újra suliba mentem mindenhol felháborodott emberek. A diákokat buszokra tessékelték és elvitték valahova. Én is ott voltam. És megint csak Szepet kerestem. Egy fura, fekete kis szél suhant el mellettem. Követtem. Mikor odaértem megláttam Szepet, maszk nélkül. Körülötte lengett a fekete füst. Szep ezt mondta:
-Szeretlek...
Mire utána kaptam volna eltűnt. Az a szellő a halál volt. Már soha többé nem tért vissza...

Egy kis életjel magamról

Élem az életem, élvezem a szünetet. Hétfő óta játszom a takarítónőt, tűröm egy mentálisan sérült, nyomorult átkait felém, és próbálok lezárni egy korszakot magamban. Érzem, hogy tényleg boldog tudnék lenni, de az emlékek megállítanak. A csalódás, az összetörtség, a hazugság és a nemtörődömség. Miért nem tudom elfelejteni? (Az emlékekre utalok, nem az emberre, huh.) Tudtam, hogy nem akarok szerelmes lenni... de még is lettem. De mostmár tényleg nem. Idővel biztosan mindent elfelejtek. Idővel... Addig csak gyötrődöm. Az elején rájöhettem volna:
Az örökké csak egy illúzió. 
Szóval a következő pasim Inuyasha lesz. (Akinek nem esett le, nézze meg az előbbi posztjaimat.) És folytatom kocka életem. Jelenleg Team Fortress 2-vel játszok. Imádom, pedig nem vagyok egy nagy FPS rajongó. Tetszik a karakterek poénos kidolgozása, a grafika, a szinkron. A kedvencem a Piró (Pyro), a legtöbb játékidőm benne van. Imádom a lángszóróját. Van is róla egy kis fanartom~

Yui mini novella 1#

Romok. Sötétség. Hulla és sírhant szag, emberek sehol. Csak megyek. Oh, vajon hol lehetek? Nem tudom. Csak megyek. Kérdések milliárdja kavarog a fejemben, de a fejem mégis üres. Sok mindent kiakarok üvölteni, sikítani, kiabálni... de néma vagyok. Egy félig élettelen test. De valami hajt, megyek. Mint egy egész világ, ami kipusztult, nem csak egy szimpla hely. Érzem, hogy meghalok. Fáj minden lépés, a romos helyeken, fáj minden lélegzet a halott helyen. Kigyulladt házak, félelem... a szememet bántja a füst. De mégis megyek, hisz választásom nincs.
Vagy meghalok, vagy megyek.
A hosszú fájdalmas út után a füst megszűnik, hirtelen elszublimál. És tiszta virág illat, friss víz. Erdő, rét, csupa szép virág, tiszta vízű, szép patak. A látvány gyönyörű, a körülmény élvezhető... szaladni a mezőn csupa élvezet!
De belül még mindig fáj.
Hisz lelkem bánatától akkor sem menekülhetek, ha azt szépnek mutatom.
Tudom, meghalok. Lelkileg. De testem még él. Egy élettelen szerkezet.

Yui gondolatok

"Az élet egy olyan FPS játék, amely csak hardcore módon játszaható."
"Én nem így képzeltem el a hangod, azt hittem olyan pillangósabb."
"Ha szerelmes vagy ne a Facebookon nyavajogj, hanem lépj be az életbe és állj a sarkadra!"
"Én mindig egyedül vagyok, ne hidd, hogy olyan jó."
"Jobb lesz úgy, ha ez csak egy titok marad."
"Ő csak egy barát."
"Hogy fáj? Már el is felejtettem."
"Visszamennék a múltba és adnék magamnak egy pofont."
"Miért csak most jövök rá, hogy mennyi hibát követtem el?"
"És már csak szenvedek, belül, halkan, csendesen."
"Egyszer téged is megtalál a ciánkapszula."
"Leszel a ribancom?"
"Egyszer úgy is milliomos leszek."
"Lehet, hogy nem vagyok olyan idős, mint te, de én okosabb vagyok és tudok helyesen írni."
"Kitűnök a tömegribancok közül."
"Akarok egy saját Inuyashát."
"Semmit sem tudott magától megoldani, elegem lett belőle."
"Tömegben is egyedül."
"Nem tiszteletlen vagyok csak őszinte."
"Csak űlni a patak parton a gondolataimmal."
"Hasznos az ecset haj, nem sokára úgy is szobát festünk."
"Nem vagyok rasszista, csak... de mégis."
"Csak a tudatlanok boldogok."
"Nem fogok egy olyan istenben hinni, akiről csak mesék szólnak."
"Száz macskával fogok meghalni, ez már tény."
"Szerelmes vagyok egy rajzolt karakterbe."
"Meg akarom kapni a WoW karakterem képességeit."

Anime szerelem

Sajnálom srácok, hogy nem írtam. De ajánlottak nekem egy animét, amibe beleszerettem. Néhányan ismerhetitek, mert ezt Mo-n is adták. InuYasha. A törénet, a szerelmi szálak, a lények, a harcjelenetek. Egyszerűen imádom. A napjaimról meg annyi, hogy az emberek többsége azt hiszi, hogy szerelmes vagyok a legjobb fiú barátomba, de viszont vannak, akik melegnek hiszik._.

Ja, meg 5-öst kaptam németből *-* *örül a fejének a németanalfabéta hülyegyerek* Ha most nem bánjátok, nyáladzok egy kicsit az InuYashára :'D

 

 

 

Próbálkozások

Mivel megígértem, hogy hozok néhány rajzot... tessék.

És néhány már rosszabb minőségben. Ezek már elvesztek, ezért nem tudtam bescennelni.

/"Te láttad a bátyjám hátát?!" :DD/

Léna és Greg csöppnyi sztorija /ha gondoljátok írhatok majd folytatást/

Történetem Lénával kezdődik. Egy kis törékeny és ártatlan lelkű lánnyal. Mindig kisebb volt a többieknél, csendesebb. De senki sem tudta, hogy szívébben mekkora vad láng lobog. Hogy elő kerül-e a láng? Nem tudni. Greg pedig nagyon is ezen van. Greg, Léna bátyja egy talpraesett, segítőkész úriember, aki nagyon szereti a húgát.
Léna 10 éves volt, ekkor Greg 16... Lénának nagyon tetszettek Tony Hawk deszkás trükkjei, ő maga is szeretett volna egy kicsit megtanulni. A picike Léna bekopogott a bátyához.
-Taníts meg deszkázni!- majd hatalmas mosoly húzodott az arcán.
-Hát... ömm... oké...- tegyük hozzá, Greg nem tud deszkázni. De mivel szerette Lénát, próbálkozott. Ekkor egy bukósisakot húzott Léna fejére.
-Fő a biztonság!- jelentette ki határozottan a fiú.
Greg ráállt a deszkára, hogy megmutassa Lénának, hogy kell menni vele. De ekkor egy hatalmas eséssel zárta mutatványát. Majd Léna felkapta a deszkát és ment pár kört.
-Mi az bátyus? A végén még én tanítalak?- majd mindketten nagyott kacagtak.
De a boldog pillanatok nem tartanak örökké. Nézzünk is csak a jelenbe, mi hogyan zajlik. Léna 15 éves, Greg 21. Ekkor már Greg nem lakott ott.
A lány éppen iskolában van. Csendesen figyel és jegyzetel szorgalmasan. Pár órával később vége a tanóráknak. Léna felpattan az akkor már megszokott deszkájára, és a gyönyörű napsütéses délutánon hazagurul. Az ajtó előtt felkapja a deszkáját. Belép.
-Megjöttem!- kiabálja el magát. De nem jön válasz. A szüleinek otthon kéne lenniük. Léna megijedt, nem tudja mi lehet ez a furcsa csend. Lép párat. Belép a nappaliba. Megáll. Szemei csodálkozásra állva, szája sírásra, az egész teste összeomlásra. A szülei vérben feküdve a ház részében. Léna totál összezavarodva. A padlóra zuhan, a szüleihez lép.
-Nem... ez nem lehet... miért... MIÉRT?- zokogott.
A szomszéd a család jó barátja volt, meghallotta Léna sírását és átment megnézni mi a baj. A szomszéd hölgy hívta fel a rendőrséget. Léna egy szót sem szólt, senkihez. Órákkal később Greg megérkezett a rendőrségre, majd az otthonába vitte Lénát, aki még mindig össze volt törve. Greg nem tudta mit tegyen. Egyszerűen megölelte a csöppnyi, összetört Lénát. Léna azokon a napokon nem ment iskolába. Greg lakásában volt, bezárkózva egyedül. Pár csendes és szenvedéssel teli nap után Greg beszélgeti kezd Lénával.
-Hol a deszkád?- szól hozzá érdeklődően.
-Otthon.- vetette félre szomorú pillantását.
-Gyere, vegyünk egy másikat. Kimegyünk egy kicsit a parkba, deszkázgatunk, beszélgetünk. Kérlek. Nem akarlak szomorúnak látni.
Léna ekkor sírni kezdett. Zokogott. Megölelte Greget és ezt mondta.
-Soha ne hagyj egyedül... kérlek... csak te vagy már nekem... nélküled elvesznék!- sírta ki magát a bátyjának.
Greg megsimogatta a fejét, majd mosolygott. Örül, hogy ennyit jelent a húgának.
Léna egy kicsit megnyugotott. Felvett egy vörös Vans cipőt, fekete harisnyát, farmer rövidnadrágot, egy fekete Tom Tailoros pólót. A nyakába nyakörvszerűség. Átkarolta bátyja kezét, rámosolygott.
-Na menjünk már... nagyon rég nem deszkáztam, lehet pofára is esek majd...- kacagott. A bátyja mosolygott, látta nem hiábavaló votl az ajánlata. Miközben lesétáltak a parkba megittak egy jégkását és nagyokat beszélgettek... és borultak. Már sötét volt, de még mindig kint voltak.
-Vajon... most figyelnek minket?- érdeklődött.
-Látták milyen bénák vagyunk? Húha...- mosolygott fel. Léna már nem csak sírni tudott, hanem nevetni is. Mikor hazaértek Léna ennyit mondott bátyjának:
-Köszönöm, hogy vagy nekem.

Minden egyben

Nos... miről is írjak? Hmm... meg is van.
Ettem csokis gofrit, ami fincsi volt, a kutyám kiakar menni sétálni, de nincs póráza, rózsaszín hajat szeretnék csinálni magamnak, a befőttesüvegem alja teli van 5 ft-osokkal - amiben az új gépemre gyűjtök pénzt-, a watt finom, új cipőt kaptam, nagyon jól, néz ki és kemény 2000 ft volt.
Jó kis egyveleg mi? :D
Na a lényeg, hogy boldog ifjúként élem a napjaimat, Szirmai bácsi seggén gyönyörködve, néhány energia ital társaságában. Olvasok is ám, a műlveltséghez hűen, "A rossz hely" című művet, ami fantasztikus.
Sakura illatű testpermetet használok, és az egyik hölgyemény az osztűlyunkből pont olyan pólóba jött. És mi az összefüggés? Hmmm...
Hogy őszinte legyek, gondolkodok egy új történeten. A lényege egy húgi-bátyja kapcsolat bemutatása. Facebookon kommentbe írjátok le, hogy ez érdekel-e titeket, mert akkor szépen kidolgozom és felteszem ide.
és...
Saints Row OC-vel és Ed-del :3

Visszatérés

"Az a fajta lány vagyok, aki át akarja törni a falakat. Aki át akarja szakítani a láncokat. Aki látja az embereket, de az emberiséget nem. Aki nem akar egy olyan istenben hinni, akiről csak mesék szólnak. Aki meg akarja állítani az emberek monotonítását. Aki napfényt akar hozni a sötét koponyákba. Aki lázadást akar. Aki szabadságot, végtelenséget. Értelmet, az értelmetlen zugokba.

És végül vegetálva hal meg egy sarokban, mert nem tehetett semmit.
A láncok erősebbek voltak."
 -szombat esti agytröszt, álá Yui.

Kiruccanás

A hetem monoton hülyeségekkel telt, de a szombatom nagyon különleges volt... mondjuk, Bertával töltött minden perc különleges. Berta az unokahúgom, akivel emellett nagyon jó barátságot tartok. Régebben minden nap találkoztunk, de most csak néha hétvégéken. Úgyhogy erre a hétvégére szerveztünk egy kis közös programot. A faluban, a postánál találkoztunk fél 1 kor, fél óra múlva jött a busz, addig zenét hallgatunk -valami nagyon jó zenei ízlése van (★^O^★)- megjött a busz és a végállomásig jegyet is vettünk. Az út fél órás volt, de gyorsan eltelt. Aztán sétálgattunk Esztergombban... a piac utcán, aztán irány a Széchenyi-tér. Először benéztünk a Kínai büfébe és sushiztunk. Borzasztó volt ｡(*^▽^*)ゞ

/Na jó, talán az a paprikás nem volt olyan rossz./ Aztán cukrászdában voltunk. A dobos torta és a forró csoki isteni finom volt (◕‿◕✿)

Ezután még sétálgattunk, majd elterveztünk, hogy elmegyünk a Tescoba, mert az jó ｡(*^▽^*)ゞ Szóval gyalogoltunk egy kicsit. Ott péksütit vettünk. A buszmegállóhoz sétálva meséltem a Bertának, hogy arra fele mi micsoda és megláttam a vonatot az állomáson. Gondoltam menjünk vonattal haza, Berta beleegyezett. Bementünk a váróba és a negyed 5-ös Komáromi vonatra vettünk is egy-egy jegyet. Kb. 5-8 percel az indulás előtt felszálltunk és beszélgettünk. Nagyon jól éreztük magunkat, még a vonatozás része is jó volt. Mindketten hangulatosabbnak találjuk a vonatozást a buszozásánál, és még olcsóbb is ｡◕‿◕｡