2015. 07. 23.

A Hollywood Undead fanságom már büntetni kéne. Imádom az összes számukat, imádom Johnnyt, imádom J-Dogot, Dannyt, Da Kurlzzt, Deucet, Charliet és Funny Man-t, MINDENKIT *-*

És rohadjon meg a volt pasim, amiért utálta ezt a bandát.
(Nem, nem azokat szidom, akik a bandát nem szeretik. Csak őt. Béke van.)
Hogy törne ki a nyakad te hisztis kis picsa :D

Egyébként tudtátok, hogy majdnem egész amerikában, csak zacskóból piálhatsz az utcán? Milyen szomorú. :(

A napjaim meg nos hát... hmm:

És búcsúzásul egy Funny Man tánccal zárnék. Viszont olvasásra.

Vivien féle fanfiction

Nyár volt, egy nyári este a fővárosban. Azelőtt ennyire zajos estém, soha nem volt, de nem bántam meg. A barátnőmnek el kellett mennie néhány órában, így beugrottam helyette a bárban. Unalmas este volt, a hely teli részeg kölykökkel én meg iszogattam magányosan az egyik asztalnál, ha éppen ráértem. Pár óra elteltével támadt egy kis fordulat a monoton estémben; egy magas, külföldi férfi nézett rám és kérdezte:
-Csak így egyedül?
-Csak így egyedül. Kér egy italt?
-Kisasszony, nekem kéne meghívnom magát! - válaszolt humorosan a férfi.
-Az lehet, de én vagyok a pincér!
A pulthoz mentem. Hoztam egy italt az úriembernek és magamnak a sokadikat.
-Hétvégén is dolgozik?
-Nem itt dolgozom, csak beugrottam egy pár órára az ismerősöm helyett.
Ekkor belépett az emlegetett szamár.
-Tehát mostmár rá ér egy kis sétára a városban, velem tart?
Nagy mosollyal az arcomon igennel feleltem. Vonzó volt; a kellemes mély hangját egy élmény volt hallgatni. Emellett idősebb volt, valahogy soha nem szerettem a velem egyidős hisztis kisfiúkat, akikkel naphosszakat voltam összezárva egy helyen.
Az  estém innentől kezdve varázslatos volt. Rengeteg szép és új helyet fedeztem fel a városban, sok féle italt kóstoltam és hosszas beszélgetésekben vettem részt érdekes emberekkel.
Körutunk során leültünk egy csendes helyen a legközelebbi lépcsőhöz.
-Ne haragudjon, de megkérdezhetem hány éves?
-19 éves vagyok.
-Érettebb a koránál. Egy komoly, csodás hölgy!
Szokásom szerint elpirultam és nem győztem megköszönni a sok-sok bókot.
Dylan. Tudtam, hogy ki ő, de nem akartam elárulni, legyen ez az én kis titkom.

2015.07.20.

Már annyira unatkozok, hogy beledöglök.
Kimenni deszkázni? Túl meleg van.
Kimenni medencézni? Már így is 2x égett le az arcom, nincs kedvem megint kenegetni.
Blogolni, rajzolni, napozni a monitor fényben és TF2-ni? PIPA.
A napjaim nagy része abból áll, hogy órákat ölök egy jó pofa FPS játékba. Rengeteg stressz ért mostanság, le kell vezetnem valamin, és erre mi sem jobb, mint egy lövöldözős játék?
Csak azért mellette rossz, hogy egy olyan ember, aki két évre magamra hagyott, a gyerekei helyett a pasik után rohangált és nonstop bulizott, Facebookozott még engem hibáztat azért, mert én elvileg elbasztam az életét.
Pedig én mindössze annyit mondtam, hogy nem érdekelnek a Facebookos hülyeségei.
Összetört, több ember is próbált segíteni és mire valahogy talpra állok ismét visszalök. És még a pofámba vágja, hogy mi közöm az életéhez.
Semmi baj, de ezek után nem kell tőlem bármit is kérni.

Ne de, hogy ne csak negatív dolgokat kapjatok, csináltam egy nagyon menő rajzocskát.

Kedvenc könyv soraim

"Ugyan mit ér az önvizsgálat, ha nem a "lelkiismeret" műve? És ha az ámulaté? Ahol a halál ólálkodik, csak őrá lehet csodálkozni." -André Malraux: Lázár

"Jó, nem akarok nyugodt maradni. Meg akarom szorítani a nyákát, és rázni, az arcába üvölteni, hogy ne kezeljen úgy, mint egy férget. Még csak nem is kíváncsi az igazságra - milyen barát ez?" -Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el...

"-Azt akarom, hogy szétzúzd, hogy üsd és tépd, amíg már nem egyéb, mint törött csontok és szétroncsolt zsigerek együttese. Azt akarom, hogy vájd ki a szemét. Azt akarom, hogy megbánja, amikor bántotta Samanthát." -Dean R. Koontz: A rossz hely

Igen-igen, elég pszicho vagyok, de ezek fantasztikus könyvek.

Skater napló #1

A legutóbbi bejegyzésben ezt írtam:

"Ugyan ők már eléggé haladók, és én örülni fogok a fejemnek, ha megy egyáltalán a kickflip, de már nagyon várom!"

Visszavonom! Nem, hogy a kickflip, még a deszkán állás is lehetetlennek tűnik. A kezem már trapára a hátasoktól amiket dobtam. Piszkosul nehéz. És erre még a húgom is rátesz egy lapáttal. Nem hagy nyugodtan gyakorolni, hanem folyton a seggemben van...
Este szerencsére már nyugodtan csinálhatom azt amit akarok és akkor már a nap sem égeti ki a szemem, jupi.
A stressz és amellett, hogy deszkán állni nehéz, örülök, hogy elkezdtem, már csak a milliárdnyi gyakorlás van hátra, ahhoz, hogy én legyek a következő Tony Hawk! :D

Plázás csütörtök

Tegnap felbuszoztam Tatabányára. Említettem már, hogy ez piszkosul hosszú buszút? Na, de kit érdekel, jó volt!
Csavarogtunk egyet Andival, hozzájutottam életem első deszkájához, egy szuper (olcsó) cipőhöz és egy fain pólóhoz. Csoda, hogy belefért minden a táskámba.

Sportőrület

Srácok.
Mindig nagy álmom volt valami extrémebb sportot nyomni. Ahogy túlteng az adrenalin, ahogy érzed a pörgést, a lendületet.

Ugyan ők már eléggé haladók, és én örülni fogok a fejemnek, ha megy egyáltalán a kickflip, de már nagyon várom! Ezen a héten veszem meg az első deszkámat és akkor mehet a menet! :3
És akkor erre a zsongásomra apu rátett még egy lapáttal azzal, hogy elmondta, hogy a mellettünk lévő városkában van egy édibédi skatepark.
Meg van, hol fogom tölteni a gimnazista hétvégéimet :D

Éjszakai drámahadjárat

2015.06.30.
Délben keltem, ismét jön a kánikula. Gondoltam magamban, hogy ez milyen jó, sanyar arcmimikával "megspékelve". Nem sokkal a reggeli, kómás percek után készítettem magamnak egy reggelit. Egy szenvics, egy kis zacskó csokis keksz volt, poros kávé társaságában, csak semmi koffein, nem-nem! De nem bírtam megenni, gondoltam, majd később befejezem. Ezután felvettem a tornacipőm és lustaságot nem tűrve rákészültem a kis edzésemre pár kör futással az udvarban. Majd láb vörkáut, has és kéz. Nincs súlyzóm, tehát professzionálisan ezeket palackokkal helyettesítem. A súlyok a kellőtől nevetségesen eltérnek, na de hát ez van, a szándék meg lesz. Majd fürdés, és sikeresen befejeztem az ebéd-reggelim.
Mivel nem volt semmi dolgom mára, benyomtam egy kis vintage zenét, lehúztam a redőnyt, bekapcsoltam a ventillátort és a földön fetrengve Tibivel beszélgettem. Akármilyen unalmasnak hangzik, nagyon kellemes volt. A lágy dallamok tiszta old-school hangulatba hozták a kis szobám, csodás volt.  Az egész napot egy pizzával és a Bajos Csajok elejével zártam. És próbáltam aludni. De nem megy. Nagyon nem.

Ezért vagyok itt még 2 kor és agyfaszt hozok mindenkire egy olyan írással, ami senkit se fog érdekelni. Vivien értelmiség level up!