Alföldi utazás

Már nem egyszer említettem, hogy szeretek utazni és tervben volt egy utazás.
Erre el is mentem, most mesélek.

Október 23-án délután felbuszoztam Budapestre. Nem lakok messze a fővárostól, így ez az utam csak egy kisebb része volt. Mikor leszálltunk ősi ellenségemet pillantottam meg a "távolban".

Hogy én mennyire utálom a Samsungot.
Na mindegy is.
Következő úticélom a Westend volt, ahol legnagyobb "meglepetésemre" Pintér Natália nevét üvöltözték a fővárosi menőgyerekek. A mekiben beszereztem egy Yosziiiit (Nem, áh nem kezdtem el ezt üvöltözni meg ott játszani azzal a műanyag valamivel, áh nem.)
Egy kis idővel később már a Kőbánya-Kispesti vonatállomáson találtam magam, ahol vártam a vonatomat. Másfél óra várakozás után meg is jött, én meg felszálltam és mentem az ismeretlenbe.

Kb. két óra vonatút után odaálltam a vonat ajtajához és leszálláshoz készülődtem, -ajtóval való szenvedés után- le is szálltam.
Az első tevékenységem az úriemberrel való ölelkezés volt. Meg kell mondanom fura volt. 2 éve ismerjük egymás mégis kicsit idegen volt, de ez a napok elteltével hamar feloldódott.
A hegységek után, amiben 15 évet éltem le, fura volt ez az egy hét az Alföldön. Meg fura volt az is, hogy nem hallottam az autók hangját.

Hihetetlenül jól éreztem magam az egy hét alatt, készültek ám képek :D

Hazafelé 31-én a 3:40-es vonattal jöttem. Korán volt, sötét és hideg, a távozás meg nehéz... de vigasztal, hogy lesz ilyen még.

Hazafelé lőttem néhány képet a tájról... igazából Lacusnak, hogy lásson néhány hegyet :D (Meg egy kis várost.)