2015. május 31., vasárnap

Olyan jó volt az eleje, amilyen szar a vége

Osztálykirándulás.
Sikeresnek vélt varrások a táskámon, melyeknek ki kellett volna tartaniuk. Éppen csak, hogy odaértünk Tatára már kiszakadtak.

Itt kezdődik Vivien varrónői karriere!

Lepakoltunk a kultúrházban és besétáltunk a vár elé. Városfelfedező kvízjáték következett. Két hölgyemény osztálytársammal voltam, nem kellett pár perc séta és már el is vesztünk. A térkép kiismerhetetlen volt. Azért még próbálkoztunk. A vége az lett, hogy egy ember tippelt, másik kaparta a valószínűleg jó válaszokat, és én, mint harmadik rohangáltam a kettő között. A nő, aki adta nekünk a feladatokat, ott értetlenkedett. Sajnálatos, de senkit sem érdekel. Aztán sárkányhajózás, ahol rohadtul nem csináltunk semmit egyszerre, és le is égtünk. Excellent!
Majd a szállás.
Egyesek kiverték a balhét, hogy nem lehetnek fent, valaki pakolt, valaki a piát dugdosta, én meg Trónok harcát néztem a kanapén. Pár óráig még ilyen fos volt a hangulat, de estére minden fasza volt. A társaság bemelegedett, énekeltünk, piáltunk, kártyáztunk, és általában három ember rohangált a nappali és a mosogató között. Én pedig kb. 10 percig szédültem és a "Nagy piás" barátunk váltig állította, hogy bebasztam.
Ez idő alatt én rohangáltam föl-le a csúszós lépcsőn.
"Nagyon részeg" voltam.
Másnap reggeliztünk és csúzlis hülyeségen voltunk.
Ezután bowlingozni mentünk 4 barátnőmmel, béna voltam, de jól éreztem magam.
Megebédeltünk.
De persze a végére mindenki kijózanodott és ugyanolyan unszimpatikus élőlények lettek, mint voltak.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése