Yui mini novella 1#

Romok. Sötétség. Hulla és sírhant szag, emberek sehol. Csak megyek. Oh, vajon hol lehetek? Nem tudom. Csak megyek. Kérdések milliárdja kavarog a fejemben, de a fejem mégis üres. Sok mindent kiakarok üvölteni, sikítani, kiabálni... de néma vagyok. Egy félig élettelen test. De valami hajt, megyek. Mint egy egész világ, ami kipusztult, nem csak egy szimpla hely. Érzem, hogy meghalok. Fáj minden lépés, a romos helyeken, fáj minden lélegzet a halott helyen. Kigyulladt házak, félelem... a szememet bántja a füst. De mégis megyek, hisz választásom nincs.
Vagy meghalok, vagy megyek.
A hosszú fájdalmas út után a füst megszűnik, hirtelen elszublimál. És tiszta virág illat, friss víz. Erdő, rét, csupa szép virág, tiszta vízű, szép patak. A látvány gyönyörű, a körülmény élvezhető... szaladni a mezőn csupa élvezet!
De belül még mindig fáj.
Hisz lelkem bánatától akkor sem menekülhetek, ha azt szépnek mutatom.
Tudom, meghalok. Lelkileg. De testem még él. Egy élettelen szerkezet.

Yui gondolatok

"Az élet egy olyan FPS játék, amely csak hardcore módon játszaható."
"Én nem így képzeltem el a hangod, azt hittem olyan pillangósabb."
"Ha szerelmes vagy ne a Facebookon nyavajogj, hanem lépj be az életbe és állj a sarkadra!"
"Én mindig egyedül vagyok, ne hidd, hogy olyan jó."
"Jobb lesz úgy, ha ez csak egy titok marad."
"Ő csak egy barát."
"Hogy fáj? Már el is felejtettem."
"Visszamennék a múltba és adnék magamnak egy pofont."
"Miért csak most jövök rá, hogy mennyi hibát követtem el?"
"És már csak szenvedek, belül, halkan, csendesen."
"Egyszer téged is megtalál a ciánkapszula."
"Leszel a ribancom?"
"Egyszer úgy is milliomos leszek."
"Lehet, hogy nem vagyok olyan idős, mint te, de én okosabb vagyok és tudok helyesen írni."
"Kitűnök a tömegribancok közül."
"Akarok egy saját Inuyashát."
"Semmit sem tudott magától megoldani, elegem lett belőle."
"Tömegben is egyedül."
"Nem tiszteletlen vagyok csak őszinte."
"Csak űlni a patak parton a gondolataimmal."
"Hasznos az ecset haj, nem sokára úgy is szobát festünk."
"Nem vagyok rasszista, csak... de mégis."
"Csak a tudatlanok boldogok."
"Nem fogok egy olyan istenben hinni, akiről csak mesék szólnak."
"Száz macskával fogok meghalni, ez már tény."
"Szerelmes vagyok egy rajzolt karakterbe."
"Meg akarom kapni a WoW karakterem képességeit."

Anime szerelem

Sajnálom srácok, hogy nem írtam. De ajánlottak nekem egy animét, amibe beleszerettem. Néhányan ismerhetitek, mert ezt Mo-n is adták. InuYasha. A törénet, a szerelmi szálak, a lények, a harcjelenetek. Egyszerűen imádom. A napjaimról meg annyi, hogy az emberek többsége azt hiszi, hogy szerelmes vagyok a legjobb fiú barátomba, de viszont vannak, akik melegnek hiszik._.

Ja, meg 5-öst kaptam németből *-* *örül a fejének a németanalfabéta hülyegyerek* Ha most nem bánjátok, nyáladzok egy kicsit az InuYashára :'D

 

 

 

Próbálkozások

Mivel megígértem, hogy hozok néhány rajzot... tessék.

És néhány már rosszabb minőségben. Ezek már elvesztek, ezért nem tudtam bescennelni.

/"Te láttad a bátyjám hátát?!" :DD/

Léna és Greg csöppnyi sztorija /ha gondoljátok írhatok majd folytatást/

Történetem Lénával kezdődik. Egy kis törékeny és ártatlan lelkű lánnyal. Mindig kisebb volt a többieknél, csendesebb. De senki sem tudta, hogy szívébben mekkora vad láng lobog. Hogy elő kerül-e a láng? Nem tudni. Greg pedig nagyon is ezen van. Greg, Léna bátyja egy talpraesett, segítőkész úriember, aki nagyon szereti a húgát.
Léna 10 éves volt, ekkor Greg 16... Lénának nagyon tetszettek Tony Hawk deszkás trükkjei, ő maga is szeretett volna egy kicsit megtanulni. A picike Léna bekopogott a bátyához.
-Taníts meg deszkázni!- majd hatalmas mosoly húzodott az arcán.
-Hát... ömm... oké...- tegyük hozzá, Greg nem tud deszkázni. De mivel szerette Lénát, próbálkozott. Ekkor egy bukósisakot húzott Léna fejére.
-Fő a biztonság!- jelentette ki határozottan a fiú.
Greg ráállt a deszkára, hogy megmutassa Lénának, hogy kell menni vele. De ekkor egy hatalmas eséssel zárta mutatványát. Majd Léna felkapta a deszkát és ment pár kört.
-Mi az bátyus? A végén még én tanítalak?- majd mindketten nagyott kacagtak.
De a boldog pillanatok nem tartanak örökké. Nézzünk is csak a jelenbe, mi hogyan zajlik. Léna 15 éves, Greg 21. Ekkor már Greg nem lakott ott.
A lány éppen iskolában van. Csendesen figyel és jegyzetel szorgalmasan. Pár órával később vége a tanóráknak. Léna felpattan az akkor már megszokott deszkájára, és a gyönyörű napsütéses délutánon hazagurul. Az ajtó előtt felkapja a deszkáját. Belép.
-Megjöttem!- kiabálja el magát. De nem jön válasz. A szüleinek otthon kéne lenniük. Léna megijedt, nem tudja mi lehet ez a furcsa csend. Lép párat. Belép a nappaliba. Megáll. Szemei csodálkozásra állva, szája sírásra, az egész teste összeomlásra. A szülei vérben feküdve a ház részében. Léna totál összezavarodva. A padlóra zuhan, a szüleihez lép.
-Nem... ez nem lehet... miért... MIÉRT?- zokogott.
A szomszéd a család jó barátja volt, meghallotta Léna sírását és átment megnézni mi a baj. A szomszéd hölgy hívta fel a rendőrséget. Léna egy szót sem szólt, senkihez. Órákkal később Greg megérkezett a rendőrségre, majd az otthonába vitte Lénát, aki még mindig össze volt törve. Greg nem tudta mit tegyen. Egyszerűen megölelte a csöppnyi, összetört Lénát. Léna azokon a napokon nem ment iskolába. Greg lakásában volt, bezárkózva egyedül. Pár csendes és szenvedéssel teli nap után Greg beszélgeti kezd Lénával.
-Hol a deszkád?- szól hozzá érdeklődően.
-Otthon.- vetette félre szomorú pillantását.
-Gyere, vegyünk egy másikat. Kimegyünk egy kicsit a parkba, deszkázgatunk, beszélgetünk. Kérlek. Nem akarlak szomorúnak látni.
Léna ekkor sírni kezdett. Zokogott. Megölelte Greget és ezt mondta.
-Soha ne hagyj egyedül... kérlek... csak te vagy már nekem... nélküled elvesznék!- sírta ki magát a bátyjának.
Greg megsimogatta a fejét, majd mosolygott. Örül, hogy ennyit jelent a húgának.
Léna egy kicsit megnyugotott. Felvett egy vörös Vans cipőt, fekete harisnyát, farmer rövidnadrágot, egy fekete Tom Tailoros pólót. A nyakába nyakörvszerűség. Átkarolta bátyja kezét, rámosolygott.
-Na menjünk már... nagyon rég nem deszkáztam, lehet pofára is esek majd...- kacagott. A bátyja mosolygott, látta nem hiábavaló votl az ajánlata. Miközben lesétáltak a parkba megittak egy jégkását és nagyokat beszélgettek... és borultak. Már sötét volt, de még mindig kint voltak.
-Vajon... most figyelnek minket?- érdeklődött.
-Látták milyen bénák vagyunk? Húha...- mosolygott fel. Léna már nem csak sírni tudott, hanem nevetni is. Mikor hazaértek Léna ennyit mondott bátyjának:
-Köszönöm, hogy vagy nekem.

Minden egyben

Nos... miről is írjak? Hmm... meg is van.
Ettem csokis gofrit, ami fincsi volt, a kutyám kiakar menni sétálni, de nincs póráza, rózsaszín hajat szeretnék csinálni magamnak, a befőttesüvegem alja teli van 5 ft-osokkal - amiben az új gépemre gyűjtök pénzt-, a watt finom, új cipőt kaptam, nagyon jól, néz ki és kemény 2000 ft volt.
Jó kis egyveleg mi? :D
Na a lényeg, hogy boldog ifjúként élem a napjaimat, Szirmai bácsi seggén gyönyörködve, néhány energia ital társaságában. Olvasok is ám, a műlveltséghez hűen, "A rossz hely" című művet, ami fantasztikus.
Sakura illatű testpermetet használok, és az egyik hölgyemény az osztűlyunkből pont olyan pólóba jött. És mi az összefüggés? Hmmm...
Hogy őszinte legyek, gondolkodok egy új történeten. A lényege egy húgi-bátyja kapcsolat bemutatása. Facebookon kommentbe írjátok le, hogy ez érdekel-e titeket, mert akkor szépen kidolgozom és felteszem ide.
és...
Saints Row OC-vel és Ed-del :3

Visszatérés

"Az a fajta lány vagyok, aki át akarja törni a falakat. Aki át akarja szakítani a láncokat. Aki látja az embereket, de az emberiséget nem. Aki nem akar egy olyan istenben hinni, akiről csak mesék szólnak. Aki meg akarja állítani az emberek monotonítását. Aki napfényt akar hozni a sötét koponyákba. Aki lázadást akar. Aki szabadságot, végtelenséget. Értelmet, az értelmetlen zugokba.

És végül vegetálva hal meg egy sarokban, mert nem tehetett semmit.
A láncok erősebbek voltak."
 -szombat esti agytröszt, álá Yui.

Kiruccanás

A hetem monoton hülyeségekkel telt, de a szombatom nagyon különleges volt... mondjuk, Bertával töltött minden perc különleges. Berta az unokahúgom, akivel emellett nagyon jó barátságot tartok. Régebben minden nap találkoztunk, de most csak néha hétvégéken. Úgyhogy erre a hétvégére szerveztünk egy kis közös programot. A faluban, a postánál találkoztunk fél 1 kor, fél óra múlva jött a busz, addig zenét hallgatunk -valami nagyon jó zenei ízlése van (★^O^★)- megjött a busz és a végállomásig jegyet is vettünk. Az út fél órás volt, de gyorsan eltelt. Aztán sétálgattunk Esztergombban... a piac utcán, aztán irány a Széchenyi-tér. Először benéztünk a Kínai büfébe és sushiztunk. Borzasztó volt ｡(*^▽^*)ゞ

/Na jó, talán az a paprikás nem volt olyan rossz./ Aztán cukrászdában voltunk. A dobos torta és a forró csoki isteni finom volt (◕‿◕✿)

Ezután még sétálgattunk, majd elterveztünk, hogy elmegyünk a Tescoba, mert az jó ｡(*^▽^*)ゞ Szóval gyalogoltunk egy kicsit. Ott péksütit vettünk. A buszmegállóhoz sétálva meséltem a Bertának, hogy arra fele mi micsoda és megláttam a vonatot az állomáson. Gondoltam menjünk vonattal haza, Berta beleegyezett. Bementünk a váróba és a negyed 5-ös Komáromi vonatra vettünk is egy-egy jegyet. Kb. 5-8 percel az indulás előtt felszálltunk és beszélgettünk. Nagyon jól éreztük magunkat, még a vonatozás része is jó volt. Mindketten hangulatosabbnak találjuk a vonatozást a buszozásánál, és még olcsóbb is ｡◕‿◕｡