Suli

A múlt héten két nap szünet volt a sok hiányzás és betegség miatt. Ma viszont be kellett menni, be is mentem, mert semmi nem hátráltatott. /Kár./ Reggel csak kevés emberrel találkoztam, mert az osztálynak -amellyel jobb a viszonyom- nem volt első órája. Szóval az egyik kedves osztálytárasammal, Lizával és Evelinnel vártam a csengőt. Meg az osztályunk nagy része ügyeletben volt. Sorakozóban Réka nevű osztálytársam megemlítette, hogy furcsálja a barátom kihagyását az első részből. Szóval van egy barátom. Aki cuki, meg minden. 1 éve már bőven együtt vagyunk, de ezt nem szeretném tovább ragozni. Szóval bementünk a terembe, az első óránk irodalom volt. A tanulás mindössze egyszeri átolvasás volt számomra. Nem mondanám a legizgalmasabb órának. Aztán földrajz. Nem tudom hogyan sikerült, de otthon hagytam a felszerelésem. Bár, az igazat megvallva nem csinálok semmit órán, akkor sem, ha van cuccom. Unalmas és sosem lehet kiigazodni, hogy mikor lesz dolgozat és miből. Aztán német, ahol beszélgettünk. Hétfőnként a tanár megkérdezi ki mit csinált hétvégén. Általában szeretek válaszolni erre a kérdésre, de most csak egy laza "Semmi." volt a válaszom, nem találtam utólag visszanézve érdekesnek az egészet. Majd tesi, játszottunk és erősítettünk. Ez az óra után sokan szóbelizni mentek az osztályunkból, ezért kevesen voltunk. Történelem óra. Rettentően utálom a törit. Nem szeretem, nem érdekel és nehezen is tanulom. Bár a barátom nagyon szereti. Majd az utolsó óra, informatika. Mindössze egy táblázatot kellett csinálnunk, gondolom a tanár nem akart semmi fontosat csináltatni a kis osztálylétszámra tekintve.
Mikor hazaértem ettem valamit és végre kimentem futni, meg egy kicsit lépcsőztem. Nagyon kevés mozgást végzek, ezért is olyan az alakom, amilyen... pedig szeretek mozogni, csak néha a lehangolt állapotom elveszi tőle a kedvem... néha... khmmm.
És ma apu egy könyvecskét nyomott a kezembe ezzel a címmel: "Diáknaptár 86-87"
Belenézegettem. Névnapok, történelmi, irodalmi időpontok, tanácsadás és több humoros írás is lapult benne. Nem rossz. Majd találtam ezt:

Szerintem meg fogom fogadni ezt a tanácsot.

Egy kis üdvözlés

Sziasztok!
Nem nagyon tudom kezdetben mit írjak. Rengeteg blogot kezdtem már el, de ebből vagy kavarodások, veszekedés, vagy egy szimpla tumbli lett. Ezt most szeretném, ha egy tényleges blog lenne, ami rólam szól és a véleményemről. Kezdek kinőni a gyerekes utálatból, így most senkiről nem írok semmit. /Kivéve, ha ténylegesen csinál valami baromságot, ami nekem nem tetszik./ Az osztályomat már kezdem elfogadni, ráeszméltem, hogy a kedvesebb emberekkel érdemes csak foglalkoznom, a többiek már nem érdekelnek.
Most talán írok pár szót magamról, és pár szót, hogy mik történtek velem.
8-os vagyok általánosban, így most zajlanak le a ballgásos dolgok, a felvételi stb. A félévi bizonyítványom ugyanolyan lett, mint az előző év végi, így ez tök király, szerintem. Szent Imre Gimnázium nevezetű középiskolába jelentkeztem. Mivel nagy barátságban vagyok az informatika világával, így az informatika szakot jelöltem meg. /Meg az angolt, meg a Zsigmondyban is az infot, de ez mellékes./ Az átlagom alapján felvesznek, és ezért eléggé kibiztosítva érzem magam.
A ballagással meg... a dalok tetszenek és nagyon szívesen éneklek, de... hogy őszinte legyek nem nagy az érdeklődésem iránta. Mindenki tervezi, hogy milyen ruhája lesz, kivel lesz... én meg... matrózblúz szoknyával, harisnyával és egy platformmal. /Nem, nem a rózsaszín, meg kék bokaölő szörnyűséggel./ Most meg próbálom átélni ezt a félévet, elviselni, hogy próbálnak megbántani a japán szeretetem miatt és a súlyom miatt. Ezek a bántások régen nagyon megviseltek, de mostmár csak hamis mosollyal bámulok rájuk és mondom bájos hangon, cuki szemekkel, hogy: "Köszönöm." "Oké, szia."
A japán szeretetemre visszatérve... imádom a cuki dolgokat, a rózsaszínben szikrázú sakura virágzást, az egyenruhákat, az ételeket a nyelvet... szóval, 大好き 日本 ^-^ Legfőképpen egy Taylor R nevezetű hölgyeményt kedvelek, akinek pár napja már követem a bejegyzéseit. /Már amennyit megértek./ A másik egy magyar hölgy, aki japánba költözött a szerelméhez, Eszter Masuda. Őt régebb óta és figyelmesebben követem mint Tayt.
A másik, amit jobban ki szeretnék emelni, az a játékszeretetem. Most mondhattok akármilyen büdös kocka gyökérnek, de nem tudok utálni egy gyönyörű történettel megáldott művet.
Imádom a Remember Me-t, a Resident Evil sorozatot, régóta követem a Sonicos dolgokat, szeretem a WoW-ot, de a Final Fantasyt, az Outlastot és a Crash Bandicootot /ami számomra rettentő nehéz/ sem hagynám ki. Régen persze ott volt a Super Mario, de abban menthetetlenül béna vagyok és voltam.
Kezdetnek ennyi elég, remélem azért egy páran olvassátok majd. Na viszlát!