Nyár volt, egy nyári este a fővárosban. Azelőtt ennyire zajos estém, soha nem volt, de nem bántam meg. A barátnőmnek el kellett mennie néhány órában, így beugrottam helyette a bárban. Unalmas este volt, a hely teli részeg kölykökkel én meg iszogattam magányosan az egyik asztalnál, ha éppen ráértem. Pár óra elteltével támadt egy kis fordulat a monoton estémben; egy magas, külföldi férfi nézett rám és kérdezte:
-Csak így egyedül?
-Csak így egyedül. Kér egy italt?
-Kisasszony, nekem kéne meghívnom magát! - válaszolt humorosan a férfi.
-Az lehet, de én vagyok a pincér!
A pulthoz mentem. Hoztam egy italt az úriembernek és magamnak a sokadikat.
-Hétvégén is dolgozik?
-Nem itt dolgozom, csak beugrottam egy pár órára az ismerősöm helyett.
Ekkor belépett az emlegetett szamár.
-Tehát mostmár rá ér egy kis sétára a városban, velem tart?
Nagy mosollyal az arcomon igennel feleltem. Vonzó volt; a kellemes mély hangját egy élmény volt hallgatni. Emellett idősebb volt, valahogy soha nem szerettem a velem egyidős hisztis kisfiúkat, akikkel naphosszakat voltam összezárva egy helyen.
Az estém innentől kezdve varázslatos volt. Rengeteg szép és új helyet fedeztem fel a városban, sok féle italt kóstoltam és hosszas beszélgetésekben vettem részt érdekes emberekkel.
Körutunk során leültünk egy csendes helyen a legközelebbi lépcsőhöz.
-Ne haragudjon, de megkérdezhetem hány éves?
-19 éves vagyok.
-Érettebb a koránál. Egy komoly, csodás hölgy!
Szokásom szerint elpirultam és nem győztem megköszönni a sok-sok bókot.
Dylan. Tudtam, hogy ki ő, de nem akartam elárulni, legyen ez az én kis titkom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése