Élem az életem, élvezem a szünetet. Hétfő óta játszom a takarítónőt, tűröm egy mentálisan sérült, nyomorult átkait felém, és próbálok lezárni egy korszakot magamban. Érzem, hogy tényleg boldog tudnék lenni, de az emlékek megállítanak. A csalódás, az összetörtség, a hazugság és a nemtörődömség. Miért nem tudom elfelejteni? (Az emlékekre utalok, nem az emberre, huh.) Tudtam, hogy nem akarok szerelmes lenni... de még is lettem. De mostmár tényleg nem. Idővel biztosan mindent elfelejtek. Idővel... Addig csak gyötrődöm. Az elején rájöhettem volna:
Az örökké csak egy illúzió. Szóval a következő pasim Inuyasha lesz. (Akinek nem esett le, nézze meg az előbbi posztjaimat.) És folytatom kocka életem. Jelenleg Team Fortress 2-vel játszok. Imádom, pedig nem vagyok egy nagy FPS rajongó. Tetszik a karakterek poénos kidolgozása, a grafika, a szinkron. A kedvencem a Piró (Pyro), a legtöbb játékidőm benne van. Imádom a lángszóróját. Van is róla egy kis fanartom~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése