Tegnap hajnalban, kifekedüve a kis kanapémon azon elmélkedve, hogy nemsokára véget ér minden. Véget ér az osztállyal való kapcsolatom -azért nem véglegesen, de nem leszünk ott, hogy egymás agyát basszuk-, eltűnik az épület, ahova 8 évig jártam. Be kell illeszkednem egy új közösségbe, új iskolába. Igázából, ha valakiben van annyi ész, hogy mielőtt elítélne megpróbál megismerni, és ténylegesen kíváncsi rám, azzal nagyon hamar össze tudok ismerkedni, barátkozni. Aki meg elítél, azt meg leszarom.
Anno még azon is kiakadtak a Zsigmondy nyíltnapján, hogy vörös a hajam. Úgy érzem már eme idióta meghökkenések miatt is jobb, hogy az Imrét választottam. A társaság háromnegyede vagy sátánista, vagy rocker, vagy egy kis hipster, tehát jó leszek.
Apu haverja rohadt jó kocsit vett, kis cuki retros.
Ma mosogattam. Most cérzik a csuklóm. Olyan ügyes vagyok.
Csináltam egy önvédelmi eszközt.
"Papok és hívők vére csorog kardomon."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése