Szerelmem

Torkom szakadtából éneklek a rumlis szobában, nem rakok rendet, az még rá emlékeztet.
Mikor energia italt iszok, rá emlékezek.
Amikor majszolom a vaníliás karikát -mely már megszokott közös finomságunk-, rá emlékezek.
Ha meglátok egy szerelmes párt az utcán, akik éppen szenvedélyben égnek egymás csókjától, rá emlékezek.
Ha rajzolok egy szívet egy "L" betűvel a németfüzetbe, rá emlékezek.
Amikor meglátok egy mellettem elsuhanó Simson motort az úton, rá emlékezek.
Ha meghallom hajnalban az ő szuszogását tudom, én ott vagyok vele.

Alföldi utazás

Már nem egyszer említettem, hogy szeretek utazni és tervben volt egy utazás.
Erre el is mentem, most mesélek.

Október 23-án délután felbuszoztam Budapestre. Nem lakok messze a fővárostól, így ez az utam csak egy kisebb része volt. Mikor leszálltunk ősi ellenségemet pillantottam meg a "távolban".

Hogy én mennyire utálom a Samsungot.
Na mindegy is.
Következő úticélom a Westend volt, ahol legnagyobb "meglepetésemre" Pintér Natália nevét üvöltözték a fővárosi menőgyerekek. A mekiben beszereztem egy Yosziiiit (Nem, áh nem kezdtem el ezt üvöltözni meg ott játszani azzal a műanyag valamivel, áh nem.)
Egy kis idővel később már a Kőbánya-Kispesti vonatállomáson találtam magam, ahol vártam a vonatomat. Másfél óra várakozás után meg is jött, én meg felszálltam és mentem az ismeretlenbe.

Kb. két óra vonatút után odaálltam a vonat ajtajához és leszálláshoz készülődtem, -ajtóval való szenvedés után- le is szálltam.
Az első tevékenységem az úriemberrel való ölelkezés volt. Meg kell mondanom fura volt. 2 éve ismerjük egymás mégis kicsit idegen volt, de ez a napok elteltével hamar feloldódott.
A hegységek után, amiben 15 évet éltem le, fura volt ez az egy hét az Alföldön. Meg fura volt az is, hogy nem hallottam az autók hangját.

Hihetetlenül jól éreztem magam az egy hét alatt, készültek ám képek :D

Hazafelé 31-én a 3:40-es vonattal jöttem. Korán volt, sötét és hideg, a távozás meg nehéz... de vigasztal, hogy lesz ilyen még.

Hazafelé lőttem néhány képet a tájról... igazából Lacusnak, hogy lásson néhány hegyet :D (Meg egy kis várost.)

2015.10.07.

A jelenlegi állások szerint semmi érdekes dolgot nem tudok közölni veletek, ezért inkább megosztom terveimet a közeljövőre.
Mostanában azért nincs bejegyzést, mert dolgozgatunk a creepypastás blogon, suliba járok és persze megkeserítik az életem.

A nyelvi előkészítő valami fantasztikus. Az utóbbi egy hónap alatt rengeteget fejlődhetett a némettudásom. Ráadásul szeretek is nyelvet tanulni, tehát egészen elvagyok.

Oh, és...
A szünetre van néhány tervem. Aki régebb óta követ, tudhatja, hogy rengeteget utazok... vagyis mostanában nem...
De pontosan ez van most tervben... egy jó hosszú vonatút!
Eddig inkább északra, északnyugatra látogattam, most viszont egy teljesen másik irányba nézegetek el majdnem egy hétre. (Persze ennek legfőképpen egy csodálatos úriember az oka.)
Szóval... vannak terveim témák terén.

Aki esetleg nem tudná, ezen a blogon folynak a creepypastas őrületek :D

Középiskola

"Na mi van beszartál most érzékeny gimis gyerek,
hogy az egyiket a másik a másikat az egyik nem érti meg,
mert hiába pont olyanok azok az elemi részek
az egyik fúr-farag aztán délutánra részeg.
A másik a cigit anyutól, meg a fater bora
és este a szobájukban ülnek és mind a kettő tök ostoba.
Nincsen olyankor kérdés úgyhogy válaszok is minek,
az első lányra gondolnak nem arra aki jön hanem arra aki megy."

A 30y a szívemből szól. Minden egyes számukkal... kegyetlenül őszinték.
Na de, hogy ne csak nyáladzak, mesélek inkább mást.
Elvesztettem a csekkbefizetés szüzességem, 50%-os bérlet helyett 90%-osat kaptam, és krepli kezem lett... pedig én csak kiakartam játszani a Half Life 2-őt. :c
Bár önmagamhoz hűen elakadtam ebben is... úgy ahogy a Stick of Truthban (Juuuujciiih, jön a második rész *-*), a Doom 3-ban, meg úgy kb. mindenben.

Oh, és így utólag egy kérdés: Youtube videós munkásságok közül melyek érdekelnek titeket?

Fogadd el magad!

Akár jogosan, akár jogtalanul, de mindenhogy felmerül bennem a kérdés... miért?
Ha valaki nem érzi jól magát a bőrében miért kéne, hogy elfogadja magát? Ha valaki változni akar, igenis változzon. Ha az illető hupilila hajat akar, kisebb orrot, nagyobb melleket, kecsesebb derekat, csont vékony testalkatot, széttetovált végtagokat, más színű szemet miért ne változtathatná meg magát? Miért tagadják meg az emberek mások jogait, ha megkapták? Miért ne élhetnének úgy ahogy szeretnének? Az ember úgy szép ahogy szépnek látja magát! Ne mások előírt ideáljai miatt érezzék mások rosszul magukat, olyan undorító ez így.

Egy aprócska szösszenet

Leylácska újra, sok-sok kihagyás után idetolja a pofikáját.
Igértem egy új blogdizájnt, de sajnos más dolgom volt, így az elmaradt. Ez a blog mellett vezetek egy creepypasztás oldalt is. Két év után még mindig megtalálnak a creepypasta rajongók, így nem hagyhattam szó nélkül. Na meg az iskola.
Úgy gondoltam milyen nagy buli lesz elmenni gólyatáborba, barátkozunk, beszélgetünk, szivárnyok ölelgetik körbe a barátságunkat... aztán úgy jöttem haza, hogy mi a fasz volt ez?
Még csak azt sem monthatjátok, hogy pesszimista voltam, mert hatalmas vigyorral a pofámon indultam el otthonról. Mondjuk... megismerkedtem valakivel, aki tök más személyiség, mint én. Ameddig én kis antiszocként szidom mindenki kurva anyját egy csábos mosoly mögött, ő lepacsizik velük.
Fura dolog ez a középiskola.

Egyedi csatornadizájn

Áldom magam, amiért olyan típusú embernek rendeltettem, aki csak éjszaka tud tanulni, érvényesülni.
UGYANIS az egész estémet azzal töltöttem, hogy kivágjak egy... ismétlem EGY képet Gimpben, ugyanis az egész blogot az én műveimben akarom csillogtatni.
(Innen érzem, hogy macskákból és xenomorfokból fog állni az egész :'DDD...)

És szeretnélek megkérni titeket, hogyha olvassátok a blogomat jelezzetek vissza egy komment, +1 vagy lájk formájában. Szeretném látni, hogy megéri-e nekem ezt az egészet csinálni.